 |
|
|
Páll Gábor
(Gabriel Pall)
In English
Budapesten születtem 1932-ben.
Középiskolai tanulmányaimat Kolozsvárott kezdtem meg az 1943-44-es tanévben az ottani Piarista Gimnáziumban. Édesapám a kolozsvári egyetem női klinikáját vezette mint a szülészet-nőgyógyászat professzora. A közelgő szovjet front elől 1944 áprilisában kiüritették Kolozsvárt és én családommal először a Dunántúlra, később pedig Budapestre költöztem, ahol 1944 őszén szüleim beirattak az Érseki Gimnázium II. osztályába. Október végén édesapámat váratlanul Pécsre helyezték az ottani női klinika ideiglenes vezetésére, és így 1944 novemberében átiratkoztam a pécsi jezsuita Pius Gimnáziumba.
A szovjet megszállás Pécsett ért, ahol aztán befejeztem a II. és III.gimnáziumot is. Miután édesapámat politikai okokból állásában nem véglegesítették, 1946 nyarán visszaköltöztünk Budapestre, megosztva anyai nagyanyám és nagybátyám az ostrom alatt félig szétlőtt budai lakását Igy 1946 őszén újra az Érseki Gimnázium tanulója lettem, immár a IV.osztályban, Ongrádi József (alias Cicero) osztályfőnöksége alatt… Az iskolák államosítását követő időszak ide-oda költözései után a közben átkeresztelt Rákóczi Gimnázium (az új középiskolai rendszer szerinti) IV/C osztályában érettségiztem 1951-ben.
Az 1951/52-1955/56 tanévekben az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem mérnöki karán, a híd- és szerkezetmérnöki szakon folytattam felsőbb tanulmányaimat, amelyek alapján az Állami Vizsgáztató Bizottság 1956 április 24-én okleveles mérnöknek nyilvánított.
Az egyetemi tanév befejezése után szakmai tevékenységeimet a budapesti UVATERV cégnél kezdtem 1956 nyarán mint hídtervező mérnök.
Az 1956-os forradalom leverése után, látva a visszaterő kommunista uralmat és a számomra reménytelen politikai és gazdasági helyzetet, elhatároztam magam az ország elhagyására. Ezt követőleg menyasszonyommal, Szabó Ágnessel (aki kesőbb feleségem lett), 1956 november 24-én este Soprontól délre, Locsmánd (Lutzmannsburg) községnél átléptük az osztrák határt.
Ausztriába érkezesünk után 1956 december 27-én házasságot kötöttünk és mivel németül mindketten elég jól beszéltünk, Bécsben találtunk mindketten aránylag könnyen állást. Én az Ingenieurbüro Dr.Strobl cégnél dolgoztam 6 hónapon át, ahol több ipari és irodaépület acélszerkezetét terveztem meg (köztük a Tulln-i cukorgyár új nagycsarnokát). Feleségem a Bundesländerversicherung biztosító cégnél helyezkedett el mint statisztikus. Közben az osztrák közoktatásügyi minisztérium magyar mérnöki oklevelemet 1957 áprilisában nosztrifikálta.
1957-ben az Amerikai Egyesült Államok kormánya (Eisenhower elnöksége alatt) egy külön bevándorlási programmot hagyott jóvá műszakilag képzett magyar menekültek kvótán felül való bebocsájtására. Én mint mernök, Ágnes feleségem pedig mint a budapesti Tudományegyetemen végzett alkalmazott matematikus minden nehézség nélkül megkaptuk a beutazási engedélyt és így 1957 június 4-én az amerikai kormány költségén New Yorkba repültünk, majd onnan Philadelphiába költöztünk. Ott az University of Pennsylvania-n 1960-ban megszereztem a “Master of Science” képesitést és oklevelet mérnöki mechanikában és aerodinamikában.
Az Egyesült Államokban több mérnöki irodában dolgoztam mint tervező mérnök 1957 és 1960 között, ahol főleg autópályák (Interstate Highway System) és az azokkal kapcsolatos hidak és egyéb műtárgyak tervezésével és építésvezetésével foglalkoztam. Feleségem a Philadelphia National Bank-nál lett elektronikus számitógép rendszerprogrammozó (system programmer), majd rendszerelemző (systems analyst)..
1960-ban az International Business Machines (IBM) cégnél kerültem alkalmazásba, ahol karrierem első harmadában mérnöki számítások elektronikus számológépekre való programmozásával és az ezzel kapcsolatos “software” kifejlesztésével foglalkoztam. Az IBM cég támogatásával 1962-64-ben doktori tanulmányokat folytattam az University of Pennsylvania-n számitógép-technologiában (Computer Science).
Karrierem második harmadában a cég nemzetközi management-jébe kerültem; ennek során kiküldetéses alapon eltünk újra Bécsben (1966-68), majd Párisban (1975-78), rövidebb időszakokon át pedig Olaszországban, Hollandiában és Németországban is. IBM pályafutásom utolsó fázisában a cég globális minőségellenőrzési és fejlesztási intézetét (Quality Institute) vezettem. Ezek alatt az évek alatt több helyen laktunk az Egyesült Államokon belül is, mint pl. New York és Connecticut államokban.
1983-ban súlyos csapás ért: Ágnes feleségem 27 éves boldog és szép, élményekben és emlékekben gazdag házasság után, nagy fájdalmamra rákban meghalt.
Másfél evvel kesőbb újra megnősültem: az amerikai születésű Christine Rose lett a második feleségem. Tőle született Laura leányunk 1985-ben – aki jelenleg az University of Virginia másodéves hallgatója.
Az IBM cégtől 1989-ben nyugalomba vonultam és mint a Juran Institute nemzetközi minősegügyi tanácsadó cég partnere szolgáltattam tanácsadást és képzést a világ minden részében.
Connecticut államból 2000 januárjában Virginia államba, a történelmi múltu Williamsburg-ba költöztünk, ahol Laura leányunk megkezdte középiskolai, majd később egyetemi tanulmányait. Itt egy pár évig még folytattam a Juran céggel kapcsolatos tanácsadói munkámat; 2004-ben onnan is nyugalomba vonultam és azóta a 325 éves William & Mary egyetem (Amerika Harvard után második legrégibb egyeteme) közgazdasági karának vagyok a tagja.
2006 április 10
|
 |
|
|
