 |
|
|
Rákóczi György
In English
Amikor 1945 júniusában hazakeveredtünk Ausztriából (nyugatosok voltunk), már eszembe sem jutott, hogy a tanítás felől érdeklődjek. Így kerültem, évet vesztve, a Ciceró osztályba.
Laci, az öcsém, eggyel lejjebb szorult.
A család anyagi helyzete annyira leromlott, hogy 49 őszén kimaradtam, és a Ganz Villanyban kezdtem dolgozni. Azonnal beiratkoztam a dolgozók esti iskolájába. A Jurányiba jártam. Keresztfélévesek voltunk, tehát az érettséginek valamikor 52 elején kellett volna megtörténnie, de nem történt meg, mert 51 novemberében behívtak katonának. Hiába érveltem a hatóságnál, hogy kb. 3 hónap miatt fogok egy egész évet veszíteni.
A katonaság, relatíve, egészen jól sült el, köszönhetően részben oltári szerencsémnek, részben törtetésemnek (tiszthelyettesi tanfolyam), no meg azért, mert tudtam gépelni.
53 őszén szereltem le, és azonnal visszamentem az esti iskolába, ezúttal a Szilágyi gimibe. Érettségi 54-ben. Ebben az évben volt a nagy racionalizálás, én is kicsöppentem bérelszámolói állásomból. 6 hónapig voltam munkanélküli. Ment az álláskeresés, míg egy ismerősöm jóvoltából bekerültem egy országos hatáskörű céghez, mely tenyészállat forgalmazással foglalkozott.
Mivel az volt az elvem, hogy egyetemre kell járni, az agrárral próbálkoztam, de csak 57-ben vettek fel levelezőre, Gödöllőre.
1960-ban nősülés, első gyerek 61-ben, lány; a második 65-ben, fiú; a harmadik 70-ben, fiú. Három unokám van lány, fiú, fiú.
1989-ben mentem nyugdíjba. A magánkapitalizmus visszatértével csináltunk egy családi vállalkozást számítógépes kiadványszerkesztésre. Később a nagyobbik fiú saját vállalkozást alapított, a kisebbik mint alkalmazott csinálta tovább egy német cégnél. A lány férjhez ment, majd Kanadába disszidáltak. |
 |
|
|
